Dolgozd fel Babits Mihály Fekete ország című versét többféle változatban.
Kezdetben az eredeti verset olvasd, és hangszíneddel a tartalomnak megfelelő hangulatot próbáld megteremteni.
Egy következő lépésben a fekete kifejezés helyére helyettesítsd be a „csillogó” kifejezést, és próbáld elérni, hogy a hangszíned a módosult tartalmat tükrözze.
Harmadik lépésként a fekete jelzőt a „szigorú” kifejezéssel helyettesítsd.
Mindvégig figyelj a megfelelő hangszínre, és persze arra is, hogy elegendő levegővel olvasd a szöveget.
Lent készítettem módosult változatokat is a versből.
Babits Mihály: Fekete ország
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.
Vers a 2.) verzióhoz
Csillogó országot álmodtam én,
ahol minden csillogó volt,
minden csillogó, de nem csak kívül:
csontig, velőig csillogó,
csillogó,
csillogó, csillogó, csillogó.
Csillogó ég és csillogó tenger,
csillogó fák és csillogó ház,
csillogó állat, csillogó ember,
csillogó öröm, csillogó gyász,
csillogó érc és csillogó kő és
csillogó föld és csillogó fák,
csillogó férfi, csillogó nő és
csillogó, csillogó, csillogó világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
csillogó földbe, csillogó hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
csillogó, csillogó, csillogó,
csillogó kelme s csillogó elme,
csillogó arc és csillogó gond,
csillogó ér és csillogó vér és
csillogó velő és csillogó csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
csillogó bellül a földnek váza,
nem a fény festi a csillogó szint
karcsu sugárecsetével
nem:
csillogó az anyag rejtett lelke,
jaj,
csillogó, csillogó, csillogó.
Vers a 3.) verzióhoz
Szigorú országot álmodtam én,
ahol minden szigorú volt,
minden szigorú, de nem csak kívül:
csontig, velőig szigorú,
szigorú,
szigorú, szigorú, szigorú.
Szigorú ég és szigorú tenger,
szigorú fák és szigorú ház,
szigorú állat, szigorú ember,
szigorú öröm, szigorú gyász,
szigorú érc és szigorú kő és
szigorú föld és szigorú fák,
szigorú férfi, szigorú nő és
szigorú, szigorú, szigorú világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
szigorú földbe, szigorú hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
szigorú, szigorú, szigorú,
szigorú kelme s szigorú elme,
szigorú arc és szigorú gond,
szigorú ér és szigorú vér és
szigorú velő és szigorú csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
szigorú bellül a földnek váza,
nem a fény festi a szigorú szint
karcsu sugárecsetével
nem:
szigorú az anyag rejtett lelke,
jaj,
szigorú, szigorú, szigorú.