Olvasd fel a verset úgy, hogy a vastagon szedett részeket hangsúlyozni próbálod. Ne legyen túlhangsúlyozva a vers, csak természetesen.
A nem hangsúlyozott részek legyenek semlegesek, de azért ne uralkodjon el a monotonitás, legyen meg az értelem szerinti dallama a szövegnek, és tartsd meg a tagolási szüneteket is, kérlek.
A vers légző- és artikulációs gyakorlatnak is kitűnő.
A (-) jelöléseknél érdemes levegőt venni. Figyelj arra, hogy ne préseld a hangot, mindig kellő levegővel beszélj, szép, rezonanciadús, telt hangon.
Továbbá figyelj, kérlek, a hangzóidőtartamokra és a széles, nyílt magánhangzóejtésre.
Babits Mihály: Esti kérdés
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja (-)
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll (-)
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot (-)
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek: (-)
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt; (-)
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat; (-)
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; (-)
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; (-)
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát; (-)
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör, (-)
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is: (-)
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted: (-)
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való? (-)
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető? (-)
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő? (-)
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő? (-)
vagy vedd példának a piciny füszálat: (-)
miért nő a fü, hogyha majd leszárad? (-)
miért szárad le, hogyha újra nő?
Ismételd 2x!