Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.
Nagy Bandó András: Népszerű mondóka
A nagy művész népszerű,
a kis parkunk térszerű,
a festményem képszerű,
a rossz munka gépszerű.
A fémzseton pénzszerű,
a világom ésszerű,
a kolbászunk bélszerű,
a döntésem célszerű.
A kissámlim székszerű,
az indián rézszerű,
a receptem vényszerű,
a zseblámpám fényszerű.
A rút bögöly légyszerű,
A közlésem tényszerű,
a zivatar vízszerű,
a friss dara grízszerű.
A ceruzám tűszerű,
A oázsitunk fűszerű,
a jó parázs tűzszerű,
a sűrű füst bűzszerű.
A mágnesünk vasszerű,
a garaboly kasszerű,
a baleset kárszerű,
a nagy meleg nyárszerű.
A fémpatent gombszerű,
a bánatom gondszerű,
a kapca, az reongyszerű,
a kis compó pontyszerű.
A vadszamár lószerű,
A rossz varus kórszerű,
a tollpihe hószerű,
a nyájas szó bókszerű,
a nagy puszi csókszerű.
A vadmocsár tószerű,
a gímszarvas őzzszerű,
a barna lomb őszszerű.
A spagetti csőszerű,
a műmárvány kőszerű,
a nagykésem tőrszerű,
a kis táskám bőrszerű.
A lakoma torszerű,
akönyvátrunk korszerű,
a kaviár mákszerű,
a languszta rákszerű.
A boróka borsszerű,
Az életünk sorsszerű,
a nagybátyám kisszerű,
az én apám nagyszerű.