Dolgozd fel Babits Mihály Fekete ország című versét többféle változatban.
1. Kezdetben az eredeti verset olvasd, és hangszíneddel a tartalomnak megfelelő
hangulatot próbáld megteremteni.
2. Egy következő lépésben a fekete kifejezés helyére helyettesítsd be a „csillogó”
kifejezést, és próbáld elérni, hogy a hangszíned a módosult tartalmat tükrözze.
3. Harmadik lépésként a fekete jelzőt az „egyszerű” kifejezéssel helyettesítsd.
Mindvégig figyelj a megfelelő hangszínre, és persze arra is, hogy elegendő levegővel olvasd a szöveget.
Lent készítettem módosított változatokat is a versből.
Babits Mihály: Fekete ország
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.
Vers a 2.) verzióhoz
Csillogó országot álmodtam én,
ahol minden csillogó volt,
minden csillogó, de nem csak kívül:
csontig, velőig csillogó,
csillogó,
csillogó, csillogó, csillogó.
Csillogó ég és csillogó tenger,
csillogó fák és csillogó ház,
csillogó állat, csillogó ember,
csillogó öröm, csillogó gyász,
csillogó érc és csillogó kő és
csillogó föld és csillogó fák,
csillogó férfi, csillogó nő és
csillogó, csillogó, csillogó világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
csillogó földbe, csillogó hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
csillogó, csillogó, csillogó,
csillogó kelme s csillogó elme,
csillogó arc és csillogó gond,
csillogó ér és csillogó vér és
csillogó velő és csillogó csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
csillogó bellül a földnek váza,
nem a fény festi a csillogó szint
karcsu sugárecsetével
nem:
csillogó az anyag rejtett lelke,
jaj,
csillogó, csillogó, csillogó.
Vers a 3.) verzióhoz
Egyszerű országot álmodtam én,
ahol minden egyszerű volt,
minden egyszerű, de nem csak kívül:
csontig, velőig egyszerű,
egyszerű,
egyszerű, egyszerű, egyszerű.
Egyszerű ég és egyszerű tenger,
egyszerű fák és egyszerű ház,
egyszerű állat, egyszerű ember,
egyszerű öröm, egyszerű gyász,
egyszerű érc és egyszerű kő és
egyszerű föld és egyszerű fák,
egyszerű férfi, egyszerű nő és
egyszerű, egyszerű, egyszerű világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
egyszerű földbe, egyszerű hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
egyszerű, egyszerű, egyszerű,
egyszerű kelme s egyszerű elme,
egyszerű arc és egyszerű gond,
egyszerű ér és egyszerű vér és
egyszerű velő és egyszerű csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
egyszerű bellül a földnek váza,
nem a fény festi a egyszerű szint
karcsu sugárecsetével
nem:
egyszerű az anyag rejtett lelke,
jaj,
egyszerű, egyszerű, egyszerű.
Artikulációs gyakorlat
Hangoztad a verset, figyelj az artikulációs pontosságra, a kimunkált széles és nyitott ejtésre, illetve a hangzóidőtartamokra.
Fodor Ákos – Rózsa Edit: Bagoly mondja
Más a tó
és más a tű,
más a haj
és más a háj,
más a baj
és más a báj,
más a pók
és más a pék,
más a máz
és más a méz,
más a csíz
és más a csúz,
továbbá:
a rugó nem rigó,
a szárcsa nem tárcsa,
a csóka nem csákó,
a veréb nem véreb,
a pipacs nem papucs,
a fafej nem fejfa,
mégtovábbá:
más a szó
és más a szú,
más a grúz
és más a gríz,
más a csík
és más a csók,
összefoglalva tehát:
a bagoly nem bögöly,
a Lali nem lila,
a puli nem Pali,
a szellő nem sellő,
a panda nem sanda,
a puma nem duma.
Ismétlem:
Más a máz
és más a méz,
más a csíz
és más a csúz…