Dolgozd fel Babits Mihály Fekete ország című versét többféle változatban.
- Kezdetben az eredeti verset olvasd, és hangszíneddel a tartalomnak megfelelő hangulatot próbáld megteremteni.
- Egy következő lépésben a fekete kifejezés helyére helyettesítsd be a „csillogó” kifejezést, és próbáld elérni, hogy a hangszíned a módosult tartalmat tükrözze.
- Harmadik lépésként a fekete jelzőt a „kedves” kifejezéssel helyettesítsd.
Mindvégig figyelj a megfelelő hangszínre, és persze arra is, hogy elegendő levegővel olvasd a szöveget.
Lent készítettem módosult változatokat is a versből.
Babits Mihály: Fekete ország ⚫
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete,
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.
Vers a 2.) verzióhoz ✨
Csillogó országot álmodtam én,
ahol minden csillogó volt,
minden csillogó, de nem csak kívül:
csontig, velőig csillogó,
csillogó,
csillogó, csillogó, csillogó.
Csillogó ég és csillogó tenger,
csillogó fák és csillogó ház,
csillogó állat, csillogó ember,
csillogó öröm, csillogó gyász,
csillogó érc és csillogó kő és
csillogó föld és csillogó fák,
csillogó férfi, csillogó nő és
csillogó, csillogó, csillogó világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
csillogó földbe, csillogó hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
csillogó, csillogó, csillogó,
csillogó kelme s csillogó elme,
csillogó arc és csillogó gond,
csillogó ér és csillogó vér és
csillogó velő és csillogó csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
csillogó bellül a földnek váza,
nem a fény festi a csillogó szint
karcsu sugárecsetével
nem:
csillogó az anyag rejtett lelke,
jaj,
csillogó, csillogó, csillogó.
Vers a 3.) verzióhoz 😊
Kedves országot álmodtam én,
ahol minden kedves volt,
minden kedves, de nem csak kívül:
csontig, velőig kedves,
kedves,
kedves, kedves, kedves.
Kedves ég és kedves tenger,
kedves fák és kedves ház,
kedves állat, kedves ember,
kedves öröm, kedves gyász,
kedves érc és kedves kő és
kedves föld és kedves fák,
kedves férfi, kedves nő és
kedves, kedves, kedves világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
kedves földbe, kedves hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
kedves, kedves, kedves,
kedves kelme s kedves elme,
kedves arc és kedves gond,
kedves ér és kedves vér és
kedves velő és kedves csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
kedves bellül a földnek váza,
nem a fény festi a kedves szint
karcsu sugárecsetével
nem:
kedves az anyag rejtett lelke,
jaj,
kedves, kedves, kedves.